Indiai születésű brit író. Ahmed Salman Rushdie 1947. június 19-én született Bombey-ban, gazdag muzulmán családban. Szülei nem sokkal születése előtt jöttek Bombey-ba a vallási csatározásokkal terhes Kasmírból. Apai nagyapja urdu költő, apja Cambridge-ben nevelkedett üzletember volt. A család a hindi nyelv muzulmán változatát, az urdut és az angolt egyaránt anyanyelvi szinten használta, hagyományaikban keveredtek a keleti és a nyugati kultúra elemei. Szülei hívő muzulmánok voltak, de gyermekeiket liberális szellemben nevelték. Rushdie-t tizennégy éves korában Angliába küldték tanulni. 1964-ben megkapta a brit állampolgárságot. A híres cambridge-i King's College-ban történelmet hallgatott. Miután 1968-ban diplomázott, visszatért szüleihez, akik közben az 1964-es indiai-pakisztáni háború idején a muzulmánokat ért atrocitások miatt a pakisztáni Karachiba települtek át. Egy rövid ideig a pakisztáni televíziónak dolgozott, de felháborította a pakisztáni cenzúra, és inkább visszament Angliába. Egy évig Londonban színészkedett, majd 1971-től 1981-ig reklámszövegíró volt.
A hetvenes évek elején kezdett írni. Első regénye, a Grímusz 1975-ben látott napvilágot. A cím a perzsa mitológia mitikus madarának, a Szimurgnak az anagrammája. A regény főhőse, Szárnyaló Sas, az axona indián a halhatatlanság birtokában keresi az élet értelmét, kontinenseken és korokon át üldözi a címszereplő Grímuszt, mert az a halhatatlansággal megajándékozta ugyan, de a békés öregedés titkával már adósa maradt. Rushdie e mágikus hatású gyönyörű meséje későbbi műveihez hasonlóan tobzódik a szájhagyomány, a mitológia, a vallás, a "fantasy" elemeiben.

A nagy áttörést pályáján következő regénye, az 1981-ben megjelent Az éjfél gyermekei hozta meg számára. A regénnyel Rushdie elnyerte a Booker-díjat. A cím arra az ezeregy gyermekre utal, akik India függetlenné válása után, 1947. augusztus 15. első órájában születtek, de a gyermekhalandóság miatt kilencéves korukra csak 580-an maradtak. A túláradó gazdagságú nyelven írt mű India történetének allegóriája: a Bombay-ben játszódó történet főszereplője, az ezer gyermek egyike, Szalín Szinai az indiai történelem allegorikus megfeleltetéseként szerepel.

1983-ban látott napvilágot Pakisztán történelmét feldolgozó tanmeséje, a Szégyen. 1988-ban jelent meg negyedik regénye, a Sátáni versek, melynek kiinduló motívumául apokrif Korán-részletek szolgáltak. A regény óriási felháborodást váltott ki a muzulmán világban. Sokan Mohamed próféta szentségtörő paródiáját látták a Sátáni versekben. A muzulmán közösségek világszerte tiltakozó tüntetéseket szerveztek, melyek több halálos áldozatot is követeltek. A könyvet az indiai kormány szinte azonnal betiltotta, a felháborodott hívők sok helyen nyilvános könyvégetéssel tiltakoztak. 1989-ben az iráni Khomeini ajatollah kimondta Rushdie-ra a szentséggyalázásért járó fatwát, és 1,5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. Rushdie azóta inkognitóban él, 1993-ig egyáltalán nem mutatkozott nagyobb nyilvánosság előtt. 1998-ban az iráni kormány visszavonta a fatwát, de Rushdie még ennek ellenére sem érezheti magát biztonságban. A kényszerű bujkálás idején, védőőrizetben írta az 1990-ben megjelent Hárún és a Mesék tengere című gyermekeknek szóló meseregényét, melyben a szanszkrit elbeszélés-irodalom és az Ezeregyéjszaka világa pazarul keveredik a nyugati narratív hagyományokkal.

Rushdie 1991-ben jelentette meg az Imaginary Homelands 1981-91 (Képzelt szülőföldek 1981-91') című esszékötetét, 1994-ben pedig a Kelet, nyugat című novelláskötetével jelentkezett. A kilencvenes években két regénye jelent meg: A mór utolsó sóhaja (1995), Talpa alatt a föld (1999). Legutóbbi regénye, a Fury 2001-ben látott napvilágot.

Rushdie háromszor nősült. Két fia van, első házasságából való fia, Zafar 22, harmadik házasságából származó fia, Milan 5 éves. 2000-ben elhagyta harmadik feleségét. Jelenleg Padma Lakshmi modellel él New York-ban.